2011. szeptember 4., vasárnap

Gárdony, Győr, Tatabánya, Ecseri piac

Eltelt az augusztus és persze azért, mert nem volt bejegyzés, jártuk szorgalmasan a bolhapiacokat. Egy Velencei-tó körüli kerékpározás közben bukkantunk a gárdonyi bolhapiacra, amiről sok jót nem tudok mondani, az egész környék, sőt, az egész tó környéke nagyon balkáni és az elmúlt húsz évben semmit nem fejlődött, elhagyott építkezések, szemét, gaz, a kerékpárút pedig sok helyen az autóútra irányítva.


Nagy kincs innen, az 1896-os kiadású Károli fordítású bőrkötéses, dombornyomásos Biblia. Nem túl nagy érték, de régen vágytam már hasonlóra, így utólag, pontosan ilyenre :)

Győrben sikerült venni néhány apróságot, a raklapból készülő rusztikus fürdőszobaszekrényre fogantyúkat, a  fémkeretes tál kistestvérét és egy szép csavart nyelű kiskanalat, amiben gyönyörködve rá is jöttem, hogy gyűjtöm a kiskanalakat :)





Itt Tatabányám vettünk ezeket a szép borospoharakat:


Ígértem korábban, hogy beszámolok a csúnya lámpabura sorsáról, íme:



A prototípus 27ezer forint volt az ecseri piacon, de igen drágának találtuk, ezért aztán elkezdtük összeszedni  alkatrészenként. A búra 300ft volt a helyi bolhán. A tányér a vateráról van, lampart, zománcozott, kétezer forint. A váz hajlított hidraulika cső(acélcső). A tányér végén a félgömb az ecseri piacról van, 800 ft-ért kínáltak egy kiszuperált csillárvázat, amiről 200ft-ért leszedték a véget. A talp, ami a falhoz csatlakozik, egy barátunktól származik, akitől kaptunk egy hasonló hajlított kart, de igen rozsdaette állapotban, ezért a cső használhatatlan volt, de a talp némi pótlással egészen jól mutat. 

Ezek a holmik pedig az ecseri piacról valók:
Az első egy gumibélyegző volt valamikor, az anyag elfáradt, ezért aztán nem is nyomdáz rendesen, nem is tudom kivenni az ornamentikát, tán egy iniciálé, mintha gé volna. 
A második az egy csoda, elázott azt hiszem, de éppen olyan színe van, mint amikor rozsdával festek textileket, a csipke kézzel horgolt és azsúrozott, a cérna pedig egy általam ismeretlen ezüstkutya nevezetű miniatűr gombolyagokba rendezett cérna, nem is igazán tudom mire használták valamikor, tán épp horgolásra. Gugli sem ismeri őt.
A konyhánknak pedig úgy tűnik feneketlen a bendője, fémtalpas poharakból akármennyit képes bekebelezni, és szépen elfér benne ez a hús, sütemény, vagy akármilyen jószág - kiszedő is.





Hoztam néhány képet Gyulakesziről is, ez nem bolhapiac, inkább amolyan régiségkereskedés féle, egy régi műemlék malomban, a Csigó malomban található.