Nem is tudom már

ki ajánlotta a bakancsos piacot, de örök hála és köszönet neki :)

(szerelem első látásra)

Ecseri

Majd két éve nem írtam ide, de szorgalmasan járjuk azért a bolhapiacokat. Azóta jártunk Veszprémben is, a szívem csücske továbbra is a kecskeméti bolha, no meg az ecseri természetesen, most innen hoztam pár képet. 

Néha

maradnak ki holmik, amikről megfeledkezem, vagyishogy dehogy feledkezem meg róluk, csak ide közszemlére tenni felejtem el. Most íme egy ilyen kiscipő, ami 10 cm-es, valóságos bőrdíszműves csoda, vagy inkább cipészmester keze közül kikerült csoda. Az alján cirkalmas kézírás, valamilyen Ágoston készítette, 1924 XI. hóban, rá vagyon írva az is, hogy 10cm, valamint valami francia szó, amit nyelvtudás hiányában nem tudok azonosítani, mindenesetre úgy kezdődik, hogy Lo....

Nézzétek az apró varrásokat! Ami érthetetlen számomra, hogy olyan, mintha hordva lett volna. Hasonló ráncok és rogyások a bőrön, mint amit a láb okoz lépés közben, illetve a talp is megfelelő helyeken kopott. Hmmm.

A pénztárcát csak a lépték miatt tettem mellé :)

Tatabánya, Győr

A helyi bolhára változatlanul kijárunk minden vasárnap. Ma úgy alakult, hogy Győrbe mentünk, amit nem bántam meg, a szemem is jóllakott és kincsekre is bukkantunk.

Ebbe a táskába teljesen beleszerettem, hiába, a fémkeretes táskák a gyengéim, sajnos a réz bilétán nincs felirat, a bélésben sincs sem márkajelzés, sem egyéb korára utaló írás. Nagyon rossz állapotban van, fényképezéshez mégis pont jó lesz nekem, a bácsi asztalán találtam még ezt a könyvet, aminek igen megörültem. Olvastam már ettől az angol írótól az Örökség című könyvet, ami tetszett, más írását nem ismerem, ugyan itt elírták a nevét, mert akárhol rákerestem, Nevil Shuteként jegyzik, így dábljúval és két l-lel még nem láttam sehol, de ez remélem nem befolyásolja a regényt magát.

Aztán megtalált minket ez a falióra, aminek elég rossz volt a fogása, meg nehéz is, mivel fém, így kerítettem neki egy klassz bőr hátizsákot, amire már régen fájt a fogam, az előző Esprit hátizsákot 14 éve vettem az érdi bolhapiacon és sajnos már tönkrement :)

Fémdobozt már nagyon régen vettem, éppen most lett rá szükség aaa...hárdverek miatt, ahogy a kínaiak nevezik a fémkellékeket a különböző gyárak oldalain. Persze tele volt mindenfélével, nem is igazán ezt árulták, de ahányszor csak rákérdeztem, eddig minden alkalommal készségesen kipakolták belőle a holmit, most is így volt ez (annál is inkább, mivel már amúgyis készülődtek hazafelé), sőt, jóval kedvezőbb az ár ilyenkor, mintha magát a dobozt árulták volna. 

Lettek ollók is, a nagyobbik NON PLUS ULTRA feliratos szerintem valami állat szőrének nyírására való, esetleg fodrászolló (végülis e kettő ugyanaz), a kicsi régebbi, tatabányai szerzemény, még van egy-kettő, de azokat hirtelen nem találta az objektív, ezért is kezdtem el őket gyűjteni, mert az én szemem sem ügyesebb a fényképezőgép lencséjénél, jó dolog az, hogy akárhová nyúlok, van ott kéznél egy olló. 

A láncok szintén a helyi piacról valók, ezek kivételesen nem a szokásos bolhapiacról, hanem a helyi zöldségespiacról, ahová szombatonként járok ki gyümölcsért, zöldségért, húsért, savanyúságért, no meg persze annak a 15-20 árusnak a lelkes látogatójaként, akik itt is minibolhát varázsoltak a piac egyik szegletében. Csipkét is itt szoktam venni fillérekért egy nénikétől, szerintem az összes tatabányai foltvarró ezt teszi :)

A képeslapokat szintén a helyi bolhán szereztem, régi pénzek és képeslapok találhatók egy árusnál, aki mindig kedvesen rám mosolyog, az egyik fémdobozomat tőle vettem ugyanis, készségesen borította ki a pénzeit egy zacskóba, azóta lesem mindig, miben kínálja őket. Most semmi érdekességet nem találtam, megálltam hát kicsit nézegetni a képeslapokat és meglepő élmény volt elmerülni majd 60-80-90 sőt száz évnél régebbi írásokban, az a pár szó ugyan alig mond valamit, amit kapkodva felró az ember egy tömegével kapható személytelen fotó hátuljára, mégis, a cirkalmas írások, a dátumok, a megkopott városrészletek különös hangulatba kerítettek, hoztam ide is néhány fotót ezekből.

Gárdony, Győr, Tatabánya, Ecseri piac

Eltelt az augusztus és persze azért, mert nem volt bejegyzés, jártuk szorgalmasan a bolhapiacokat. Egy Velencei-tó körüli kerékpározás közben bukkantunk a gárdonyi bolhapiacra, amiről sok jót nem tudok mondani, az egész környék, sőt, az egész tó környéke nagyon balkáni és az elmúlt húsz évben semmit nem fejlődött, elhagyott építkezések, szemét, gaz, a kerékpárút pedig sok helyen az autóútra irányítva.

Nagy kincs innen, az 1896-os kiadású Károli fordítású bőrkötéses, dombornyomásos Biblia. Nem túl nagy érték, de régen vágytam már hasonlóra, így utólag, pontosan ilyenre :)

Győrben sikerült venni néhány apróságot, a raklapból készülő rusztikus fürdőszobaszekrényre fogantyúkat, a  fémkeretes tál kistestvérét és egy szép csavart nyelű kiskanalat, amiben gyönyörködve rá is jöttem, hogy gyűjtöm a kiskanalakat :)

Itt Tatabányám vettünk ezeket a szép borospoharakat:

Ígértem korábban, hogy beszámolok a csúnya lámpabura sorsáról, íme:

A prototípus 27ezer forint volt az ecseri piacon, de igen drágának találtuk, ezért aztán elkezdtük összeszedni  alkatrészenként. A búra 300ft volt a helyi bolhán. A tányér a vateráról van, lampart, zománcozott, kétezer forint. A váz hajlított hidraulika cső(acélcső). A tányér végén a félgömb az ecseri piacról van, 800 ft-ért kínáltak egy kiszuperált csillárvázat, amiről 200ft-ért leszedték a véget. A talp, ami a falhoz csatlakozik, egy barátunktól származik, akitől kaptunk egy hasonló hajlított kart, de igen rozsdaette állapotban, ezért a cső használhatatlan volt, de a talp némi pótlással egészen jól mutat. 

Ezek a holmik pedig az ecseri piacról valók:

Az első egy gumibélyegző volt valamikor, az anyag elfáradt, ezért aztán nem is nyomdáz rendesen, nem is tudom kivenni az ornamentikát, tán egy iniciálé, mintha gé volna. 

A második az egy csoda, elázott azt hiszem, de éppen olyan színe van, mint amikor rozsdával festek textileket, a csipke kézzel horgolt és azsúrozott, a cérna pedig egy általam ismeretlen ezüstkutya nevezetű miniatűr gombolyagokba rendezett cérna, nem is igazán tudom mire használták valamikor, tán épp horgolásra. Gugli sem ismeri őt.

A konyhánknak pedig úgy tűnik feneketlen a bendője, fémtalpas poharakból akármennyit képes bekebelezni, és szépen elfér benne ez a hús, sütemény, vagy akármilyen jószág - kiszedő is.

Hoztam néhány képet Gyulakesziről is, ez nem bolhapiac, inkább amolyan régiségkereskedés féle, egy régi műemlék malomban, a Csigó malomban található. 

Tatabánya-Győr-Ecseri piac

Régóta nem írtam, ez persze nem azt jelentette, hogy bolhapiactalanul teltek a vasárnapok.
Hogy melyiket hol, az nem is érdekes talán, inkább maguk a tárgyak.

Elsőnek ez a kis chainmaille pénztárca(csénméll). Az elnevezés maga, a technikára utal, azt jelenti, hogy láncszemekből készített, így készültek a páncélingek, manapság pedig az ékszerkészítők egyik technikája.

Elcsábított ez a leányiskolai bizonyítvány is, szeretek böngészni a régi dokumentumok között. Volt még szegénységi bizonyítvány is, sőt az illető, akinek kiállították, később textiltervező szakon végzett a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán (ekkor még nem volt ipar?), komplett bizonyítvány és egy halom dokumentum volt ehhez kapcsolódóan, valamilyen Etelka névre, amit fel is írtam a tenyeremre, de mire hazaértem lekopott. Sajnos elképesztően drágán adták, győri lakos volt egyébként ez az Etelka, nem találtam meg azóta sem a vezetéknevét, sőt azóta azt is elfelejtettem hányban végzett. 

Lettek még táskafülek, amikről lebontódtak a táskák, régi múlt századi csipke, ami szerencsémre csupa lyuk volt, de szép nagy épen maradt részeket tudok belőle hasznosítani, például pénztárcáknak, itt látható: rongyok

Nem voltam elég fürge és ezt a kovácsoltvas kapukilincset nem sikerült eredeti állapotában lefotóznom, már csak festés után, no de sebaj: 

Ez a lámpa búra rettenetesen csúnya, de majd megmutatom micsoda szépség lesz belőle. 

Legjobban ennek a képkeretnek örültem, ami igencsak sérült volt és első ránézésre, sőt sokadik ránézésre is menekülőre vettem, hacsak a közelébe kerültem, ugyanis egy csúf elnagyolt ecsetvonásokkal készített szentkép lakott benne, de olyan szemfülesek ezek az eladók, ha többször elhalad két méteres körzeten belül a gyanútlan bolházó, vásárlót vélnek felfedezni benne s odakiabálnak egy árat. VBJ barátunk útmutatása alapján aztán megkezdődött, majd sikeresen be is fejeződött a keret restaurálása.

Íme a végeredmény, tükör került bele, az pedig a fürdőszobába: