2011. július 21., csütörtök

Tatabánya-Győr-Ecseri piac

Régóta nem írtam, ez persze nem azt jelentette, hogy bolhapiactalanul teltek a vasárnapok.
Hogy melyiket hol, az nem is érdekes talán, inkább maguk a tárgyak.

Elsőnek ez a kis chainmaille pénztárca(csénméll). Az elnevezés maga, a technikára utal, azt jelenti, hogy láncszemekből készített, így készültek a páncélingek, manapság pedig az ékszerkészítők egyik technikája.


Elcsábított ez a leányiskolai bizonyítvány is, szeretek böngészni a régi dokumentumok között. Volt még szegénységi bizonyítvány is, sőt az illető, akinek kiállították, később textiltervező szakon végzett a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán (ekkor még nem volt ipar?), komplett bizonyítvány és egy halom dokumentum volt ehhez kapcsolódóan, valamilyen Etelka névre, amit fel is írtam a tenyeremre, de mire hazaértem lekopott. Sajnos elképesztően drágán adták, győri lakos volt egyébként ez az Etelka, nem találtam meg azóta sem a vezetéknevét, sőt azóta azt is elfelejtettem hányban végzett. 



Lettek még táskafülek, amikről lebontódtak a táskák, régi múlt századi csipke, ami szerencsémre csupa lyuk volt, de szép nagy épen maradt részeket tudok belőle hasznosítani, például pénztárcáknak, itt látható: rongyok


Nem voltam elég fürge és ezt a kovácsoltvas kapukilincset nem sikerült eredeti állapotában lefotóznom, már csak festés után, no de sebaj: 



Ez a lámpa búra rettenetesen csúnya, de majd megmutatom micsoda szépség lesz belőle. 


Legjobban ennek a képkeretnek örültem, ami igencsak sérült volt és első ránézésre, sőt sokadik ránézésre is menekülőre vettem, hacsak a közelébe kerültem, ugyanis egy csúf elnagyolt ecsetvonásokkal készített szentkép lakott benne, de olyan szemfülesek ezek az eladók, ha többször elhalad két méteres körzeten belül a gyanútlan bolházó, vásárlót vélnek felfedezni benne s odakiabálnak egy árat. VBJ barátunk útmutatása alapján aztán megkezdődött, majd sikeresen be is fejeződött a keret restaurálása.





Íme a végeredmény, tükör került bele, az pedig a fürdőszobába: