Lassan szokássá válik, hogy mínusz tízben járunk bolhára, no de minket a hideg sem keserít, ha ilyen kincsekre bukkanunk. A könyvek darabja száz forint, ami egyrészt elkeserítő, mert még így is alig veszik, másrészt nem valami épületes látvány a földön a hatalmas kupac, amire rálépnek, kotornak közöttük, Hrabal és a Gyöngéd barbárok jut róla mindig eszembe. 10 darab könyvvel már valósággal földig hajoltak előttünk és még hármat ajándékba választhattunk.
Lett még vízpumpafogó, alpaka tejkiöntő és képkeret, aminek járuléka néhány családi fotó.
Te, Dióhéj, nem félsz attól, hogy egyszer "valakit" hazaviszel ezekkel a kincsekkel?
VálaszTörlésjesszus, mire gondolsz?
VálaszTörléshol is van ez a bolhapiac?
VálaszTörlésSzia Eszter, az ETO csarnok parkolójában a város szélén.
VálaszTörlésAz a tejkiöntő fantasztikus!!!!
VálaszTörlésFantasztikus kincseket találtál. Kár, hogy ritkán vannak új posztok, de öröm, hogy nem mondtál le a kincskeresésről.
VálaszTörlésSzia Múltmentő, ha jön a tavasz, majd többet bolházunk s akkor lesz poszt is :)
VálaszTörlés(Hű de régen jártam nálad is)
Szia Dióhéj, nagyon tetszik ez a blogod is , én is gyüjtő vagyok,sok szép dolgot lehet találni ilyen helyeken, mutataják a képeid is.
VálaszTörlésJó keresgélést továbbra is!
Hétvégén én is kinézek a pécsi vásárba, igaz szakad a hó!
Szèp dolgokat talàltàl. E'n is rendszeres bolhapiacra jàrò vagyok, konyveket rendszeresen, ott veszek. Otthon mèg egyszer se tudtam kifogni, legkozelebb majd Toled kèrek tanàcsot.
VálaszTörlés