Gárdony, Győr, Tatabánya, Ecseri piac

Eltelt az augusztus és persze azért, mert nem volt bejegyzés, jártuk szorgalmasan a bolhapiacokat. Egy Velencei-tó körüli kerékpározás közben bukkantunk a gárdonyi bolhapiacra, amiről sok jót nem tudok mondani, az egész környék, sőt, az egész tó környéke nagyon balkáni és az elmúlt húsz évben semmit nem fejlődött, elhagyott építkezések, szemét, gaz, a kerékpárút pedig sok helyen az autóútra irányítva.

Nagy kincs innen, az 1896-os kiadású Károli fordítású bőrkötéses, dombornyomásos Biblia. Nem túl nagy érték, de régen vágytam már hasonlóra, így utólag, pontosan ilyenre :)

Győrben sikerült venni néhány apróságot, a raklapból készülő rusztikus fürdőszobaszekrényre fogantyúkat, a  fémkeretes tál kistestvérét és egy szép csavart nyelű kiskanalat, amiben gyönyörködve rá is jöttem, hogy gyűjtöm a kiskanalakat :)

Itt Tatabányám vettünk ezeket a szép borospoharakat:

Ígértem korábban, hogy beszámolok a csúnya lámpabura sorsáról, íme:

A prototípus 27ezer forint volt az ecseri piacon, de igen drágának találtuk, ezért aztán elkezdtük összeszedni  alkatrészenként. A búra 300ft volt a helyi bolhán. A tányér a vateráról van, lampart, zománcozott, kétezer forint. A váz hajlított hidraulika cső(acélcső). A tányér végén a félgömb az ecseri piacról van, 800 ft-ért kínáltak egy kiszuperált csillárvázat, amiről 200ft-ért leszedték a véget. A talp, ami a falhoz csatlakozik, egy barátunktól származik, akitől kaptunk egy hasonló hajlított kart, de igen rozsdaette állapotban, ezért a cső használhatatlan volt, de a talp némi pótlással egészen jól mutat. 

Ezek a holmik pedig az ecseri piacról valók:

Az első egy gumibélyegző volt valamikor, az anyag elfáradt, ezért aztán nem is nyomdáz rendesen, nem is tudom kivenni az ornamentikát, tán egy iniciálé, mintha gé volna. 

A második az egy csoda, elázott azt hiszem, de éppen olyan színe van, mint amikor rozsdával festek textileket, a csipke kézzel horgolt és azsúrozott, a cérna pedig egy általam ismeretlen ezüstkutya nevezetű miniatűr gombolyagokba rendezett cérna, nem is igazán tudom mire használták valamikor, tán épp horgolásra. Gugli sem ismeri őt.

A konyhánknak pedig úgy tűnik feneketlen a bendője, fémtalpas poharakból akármennyit képes bekebelezni, és szépen elfér benne ez a hús, sütemény, vagy akármilyen jószág - kiszedő is.

Hoztam néhány képet Gyulakesziről is, ez nem bolhapiac, inkább amolyan régiségkereskedés féle, egy régi műemlék malomban, a Csigó malomban található. 

Tatabánya-Győr-Ecseri piac

Régóta nem írtam, ez persze nem azt jelentette, hogy bolhapiactalanul teltek a vasárnapok.
Hogy melyiket hol, az nem is érdekes talán, inkább maguk a tárgyak.

Elsőnek ez a kis chainmaille pénztárca(csénméll). Az elnevezés maga, a technikára utal, azt jelenti, hogy láncszemekből készített, így készültek a páncélingek, manapság pedig az ékszerkészítők egyik technikája.

Elcsábított ez a leányiskolai bizonyítvány is, szeretek böngészni a régi dokumentumok között. Volt még szegénységi bizonyítvány is, sőt az illető, akinek kiállították, később textiltervező szakon végzett a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán (ekkor még nem volt ipar?), komplett bizonyítvány és egy halom dokumentum volt ehhez kapcsolódóan, valamilyen Etelka névre, amit fel is írtam a tenyeremre, de mire hazaértem lekopott. Sajnos elképesztően drágán adták, győri lakos volt egyébként ez az Etelka, nem találtam meg azóta sem a vezetéknevét, sőt azóta azt is elfelejtettem hányban végzett. 

Lettek még táskafülek, amikről lebontódtak a táskák, régi múlt századi csipke, ami szerencsémre csupa lyuk volt, de szép nagy épen maradt részeket tudok belőle hasznosítani, például pénztárcáknak, itt látható: rongyok

Nem voltam elég fürge és ezt a kovácsoltvas kapukilincset nem sikerült eredeti állapotában lefotóznom, már csak festés után, no de sebaj: 

Ez a lámpa búra rettenetesen csúnya, de majd megmutatom micsoda szépség lesz belőle. 

Legjobban ennek a képkeretnek örültem, ami igencsak sérült volt és első ránézésre, sőt sokadik ránézésre is menekülőre vettem, hacsak a közelébe kerültem, ugyanis egy csúf elnagyolt ecsetvonásokkal készített szentkép lakott benne, de olyan szemfülesek ezek az eladók, ha többször elhalad két méteres körzeten belül a gyanútlan bolházó, vásárlót vélnek felfedezni benne s odakiabálnak egy árat. VBJ barátunk útmutatása alapján aztán megkezdődött, majd sikeresen be is fejeződött a keret restaurálása.

Íme a végeredmény, tükör került bele, az pedig a fürdőszobába:

Anna Lee

alakja vissza-visszatér. Poe versében, regényekben és most egy krimiben, amit csakis Anna Lee miatt vettem és amit éjjel el is kezdtem, izgalmasnak ígérkezik. Más zsákmány nemigen volt mostanában a bolhán, mint könyvek, illetve az utóbbi egy-két hétben az itt látható csipkekupacból a fehérek és a vékonyka rózsaszín.

Azoknak akik korábban kérdezték, több helyen leírtam már, de akkor újra: a tatabányai piac a konzum udvarán,  a vasút és buszpályaudvarnál, a győri pedig az ETO csarnok parkolójában. Vasárnaponként mindkettő. 

Az utóbbi három hét

szerzeményi következnek, voltunk Győrben és itt Tatabányán is, de egyszerűen nem volt időm fotózni és írni, persze azért ha nem is írtam, jártuk szorgalmasan a bolhapiacokat.

A habüst a győri bolháról való, ideje nagy részében üresen szomorkodik, máskor kínálótálként funkcionál. 

Hasonló üvegtálat is régóta kerestem, ami éppen ebbe a réz talapzatba illik, eleinte kekszet raktunk bele, de valahogy hamar kifogyott belőle, pedig aggódtam, hogy tán valami csomagolt áru illenék bele, ami kevésbé porosodik, no de a keksznek ilyesmire nem volt ideje. 

Sokáig vívódtam, hogy a szőnyeget megmutassam-e, mert volt itt korábban olyan bejegyzés, hogy valakit még hazaviszek a bolháról, gondoltam a célzás tán magukra a bolhákra vonatkozott, aztán úgy döntöttem, bevállalós leszek, kéremszépen a szőnyeg mérete 240x340, a hátuljára ragasztott papír szerint 100% gyapjú és kettőezer pénzbe került. Magasnyomású hidegvizes mosóval azért kitisztítottuk, de a víz, ami kifolyt belőle átlátszó tiszta volt, persze azért nem ártott neki a kúra. 

Aztán gondoltam bemutatom egy-két korábbi szerzemény sorsát, íme a fogantyúk, amik a könyvszekrény részei lettek és amiből hasonlót sikerült múlt héten venni, ami igen praktikus, hiszen a könyvszekrény szeretne tovább terjeszkedni, a kis fekete fogantyú fa részét pedig csak csiszolni kell és máris fehérre festhető. 

Aztán voltak még nagyon régi csipkék, némelyik beteg, javításra szorul, de a horgolt csipkéknek nehezen tudok ellenállni. 

A könyveket most nem fotóztam, természetesen azok is jöttek haza néhányan, mint mindig.

Éljenek a vasárnapok

és persze a bolhapiacok :)

Táskafülek és kislányruha az új szerzemények, amelyek átalakulnak táskává, az anyag pedig tán pénztárcává.

A fürdőszobába pedig egy régóta áhítozott fülpiszkálótartó üvegből, réz felnyitható fedéllel, fagyöngy díszítéssel. 

Régészeti felfedezés - Kétezer éves könyv

Fémből ráadásul, ennek persze semmi köze a bolhapiachoz, de muszáj ide írnom magamnak, hogy ha erre járok, mindig megcsodáljam és el ne felejtsem. Egyelőre csak bulvárhíreket találtam a témában, de remélem lesznek hamarosan a leletet mélyebben boncolgatók is.

Megalománia

Nem túlzás, ha azt mondom, vettem egy óriási táskát. A méreteit leginkább azzal tudom érzékeltetni, hogy a kapukilincsre akasztottam és akkora a táska, mint a fél kapu. Najó, negyed kapu :)
Hasított bőr, tán utazótáska, de mintha a postások hordanának hasonlót, hatalmas pánttal átvetve a vállunkon.

Lefotóztam még a múlt heti ládát, amiben a megvarrt kész dolgaimat tárolom, de valószínűleg leander költözik bele, aki kinőtte a tavalyi lakását, mondhatni kirúgta a háza falát.

Ha már óriás táskát vettem, adta magát a lehetőség, hogy jó sok könyvvel meg is pakoljam, szerencsére akadt is   kedvemre való könyv bőven.
Sikerült a leánykának lovaglópálcát is venni, a régi már nemigen emlékeztetett pálcára, habár a vége nem tudom mitől ment tönkre, lovakra való suhintástól aligha :)

Tatabánya

Egész sokan voltak ma, valahogy a könyvekre nem igazán tudtam ráhangolódni, tán a napsütés, tán a két fonott szék, amit már az elején kiszúrtam, tán a kistáskák, amik keretei új ruhát kapnak majd, tán az öröm, hogy mindezt fillérekért. 

Ismét Győr

Lassan szokássá válik, hogy mínusz tízben járunk bolhára, no de minket a hideg sem keserít, ha ilyen kincsekre bukkanunk. A könyvek darabja száz forint, ami egyrészt elkeserítő, mert még így is alig veszik, másrészt nem valami épületes látvány a földön a hatalmas kupac, amire rálépnek, kotornak közöttük, Hrabal és a Gyöngéd barbárok jut róla mindig eszembe. 10 darab könyvvel már valósággal földig hajoltak előttünk és még hármat ajándékba választhattunk.
Lett még vízpumpafogó, alpaka tejkiöntő és képkeret, aminek járuléka néhány családi fotó.

Győr + Tatabánya

Hasonló füles tálcát régóta kerestem, végül Győrben sikerült venni, ilyen szépre nem is számítottam, míg álmodoztam róla. Igazi elvakult bolhások nem riadnak vissza a mínusz tizenakármennyi foktól sem (ez december ötödikén volt). A kis kiöntő, és a Mira bunsen(?)égő a helyi bolhapiacról vannak.

Legnagyobb kincs ez a néhány fogantyú, az éppen készülő könyvszekrényhez, mintha a sors rendezte volna, éppen 14 db-ra bukkantunk. Hurrá.

Megint Tatabánya

Ma rengetegen voltak, nézelődők, vásárlók és árusok, meg még vásárfia is, csak doboz nem volt, de nem csüggedek. Szép csipkék voltak egy helyen kupacba szórva, vagyis inkább gyűrve, muszáj volt beletúrnom és megfájdult a szívem, ahogy az árakat láttam: 100-150 Ft. Valaki valamikor kézzel horgolta ezeket a finom holmikat sok óra alatt, egyikük velem akart jönni. Alkudoztam még egy szép fémkeretes üvegtálra is, mikor harmadjára sétáltam arra, szándékosan nem figyelve, utánam kiáltottak egy elfogadható árat, így ma délelőtt óta ő is a konyhám lakója.

Győri bolhapiac

Eddig ez volt a legjobb bolhapiac, ahol jártam. Hatalmas, igazi klasszikus, földre kipakolós, alkudozós. A dobozt nem sikerült normálisan lefényképezni, pedig ez a legszebb darabja a gyűjteményemnek, ráadásul csak 300 Ft volt. Találtam még igazi régi esernyőt, fanyelűt, erős vázasat, amit tán nem fordít ki a szél. Fűzős csizma is akadt, új darab, lábamra illő. Az alpaka evőeszközök is régi álom, kivételesen olcsón sikerült hozzájutni, igaz nem készletben volt, óriási ömlesztett kupacból kellett válogatni.