2010. október 9., szombat

Petőfi Csarnok

Jó hideg volt éppen, vagyis igazi bolházós hangulat és idő. Elég nagy piac, sajátossága, hogy látogatóként is belépőjegyet kell fizetni, igaz bagatell összeg. Szerintem az évek alatt az ecseri kistesójává nőtte ki magát.Az árak budapestiek, vagyis pofátlanul drága minden és alkudni alig lehet, mintha attól, hogy fővárosi levegőt szív a nézelődő, megtelne a zsebe a különböző portékára való forintokkal. Könyveket vettünk csak, egy régi kedvencemet: Lawrence Durell Alexandriai négyesét potom áron. Ez volt az első hely, ahol két árus is volt, akik fémdobozokra specializálták magukat, valahogy nem volt vonzó sokat látni egy kupacban vágyaim tárgyából, közelebb érve még kevésbé tűntek vonzónak, horpadtak és rozsdásak voltak és mellette igen drágák. Egy másik helyen viszont kallódott kettő az asztalon, félve kérdeztem rá az árra, ami meglepően csekély volt, el is hoztam őket megammal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése