2010. október 24., vasárnap

Tatabánya bolhapiac

Legtöbbet természetesen ide járunk, mondhatni rendszeres vasárnapi program. Régi újságok, könyvek lelőhelye és itt kezdődött a dobozszenvedélyem.

Talpas kávés, metszett boros poharak, tálak, edények, hegedű, régi rádió, könyvek, fűzött régi folyóiratok, szerszámok vándoroltak haza innen. Természetesen mind csupa nélkülözhetetlen és hasznos holmi.







2010. október 17., vasárnap

Ecseri piac

Régen voltunk. Azóta lett egy külön szekció, valami területrendezés miatt, ami teljesen le van kerítve, igazi régiségekkel, gyönyörűszép, lyukas, kiégett textíliát húztam ki egy kupac aljáról, ráolvasták, hogy 15ezer forint (alig volt vagy egy négyzetméter), gyorsan leporoltam a kezemet, a szememet is és továbbálltam. Hasonló árak voltak az egész területen, úgyhogy itt csak gyönyörködtünk. Jólesett nézelődni. Dobozt csak egyet találtam, azt is véletlenül, az oldalán futó mintát szúrtam ki, a fedele nyitva volt és tele volt kiskanalakkal. Természetesen minden eladó, a srác készségesen átpakolta a kanalait máshová, miután megalkudtunk. Kellett venni még feltétlenül egy I. emelet táblát, megerősítendő a koordinátákat a lépcsőn felérkezőben. Legjobban egy hatalmas réz nyomódúcnak örültem, eleinte sokallottam az árát, aztán kellőképpen lealkudtam, még úgy is sokallottam, aztán összevetve a kékfestő dúcokkal méretet, árakat, rájöttem, hogy mégiscsak hazacipelem.






2010. október 9., szombat

Petőfi Csarnok

Jó hideg volt éppen, vagyis igazi bolházós hangulat és idő. Elég nagy piac, sajátossága, hogy látogatóként is belépőjegyet kell fizetni, igaz bagatell összeg. Szerintem az évek alatt az ecseri kistesójává nőtte ki magát.Az árak budapestiek, vagyis pofátlanul drága minden és alkudni alig lehet, mintha attól, hogy fővárosi levegőt szív a nézelődő, megtelne a zsebe a különböző portékára való forintokkal. Könyveket vettünk csak, egy régi kedvencemet: Lawrence Durell Alexandriai négyesét potom áron. Ez volt az első hely, ahol két árus is volt, akik fémdobozokra specializálták magukat, valahogy nem volt vonzó sokat látni egy kupacban vágyaim tárgyából, közelebb érve még kevésbé tűntek vonzónak, horpadtak és rozsdásak voltak és mellette igen drágák. Egy másik helyen viszont kallódott kettő az asztalon, félve kérdeztem rá az árra, ami meglepően csekély volt, el is hoztam őket megammal.