2010. december 12., vasárnap

Győr + Tatabánya

Hasonló füles tálcát régóta kerestem, végül Győrben sikerült venni, ilyen szépre nem is számítottam, míg álmodoztam róla. Igazi elvakult bolhások nem riadnak vissza a mínusz tizenakármennyi foktól sem (ez december ötödikén volt). A kis kiöntő, és a Mira bunsen(?)égő a helyi bolhapiacról vannak.


Legnagyobb kincs ez a néhány fogantyú, az éppen készülő könyvszekrényhez, mintha a sors rendezte volna, éppen 14 db-ra bukkantunk. Hurrá.

2010. november 14., vasárnap

Megint Tatabánya

Ma rengetegen voltak, nézelődők, vásárlók és árusok, meg még vásárfia is, csak doboz nem volt, de nem csüggedek. Szép csipkék voltak egy helyen kupacba szórva, vagyis inkább gyűrve, muszáj volt beletúrnom és megfájdult a szívem, ahogy az árakat láttam: 100-150 Ft. Valaki valamikor kézzel horgolta ezeket a finom holmikat sok óra alatt, egyikük velem akart jönni. Alkudoztam még egy szép fémkeretes üvegtálra is, mikor harmadjára sétáltam arra, szándékosan nem figyelve, utánam kiáltottak egy elfogadható árat, így ma délelőtt óta ő is a konyhám lakója.

2010. november 7., vasárnap

Győri bolhapiac





Eddig ez volt a legjobb bolhapiac, ahol jártam. Hatalmas, igazi klasszikus, földre kipakolós, alkudozós. A dobozt nem sikerült normálisan lefényképezni, pedig ez a legszebb darabja a gyűjteményemnek, ráadásul csak 300 Ft volt. Találtam még igazi régi esernyőt, fanyelűt, erős vázasat, amit tán nem fordít ki a szél. Fűzős csizma is akadt, új darab, lábamra illő. Az alpaka evőeszközök is régi álom, kivételesen olcsón sikerült hozzájutni, igaz nem készletben volt, óriási ömlesztett kupacból kellett válogatni.

2010. október 24., vasárnap

Tatabánya bolhapiac

Legtöbbet természetesen ide járunk, mondhatni rendszeres vasárnapi program. Régi újságok, könyvek lelőhelye és itt kezdődött a dobozszenvedélyem.

Talpas kávés, metszett boros poharak, tálak, edények, hegedű, régi rádió, könyvek, fűzött régi folyóiratok, szerszámok vándoroltak haza innen. Természetesen mind csupa nélkülözhetetlen és hasznos holmi.







2010. október 17., vasárnap

Ecseri piac

Régen voltunk. Azóta lett egy külön szekció, valami területrendezés miatt, ami teljesen le van kerítve, igazi régiségekkel, gyönyörűszép, lyukas, kiégett textíliát húztam ki egy kupac aljáról, ráolvasták, hogy 15ezer forint (alig volt vagy egy négyzetméter), gyorsan leporoltam a kezemet, a szememet is és továbbálltam. Hasonló árak voltak az egész területen, úgyhogy itt csak gyönyörködtünk. Jólesett nézelődni. Dobozt csak egyet találtam, azt is véletlenül, az oldalán futó mintát szúrtam ki, a fedele nyitva volt és tele volt kiskanalakkal. Természetesen minden eladó, a srác készségesen átpakolta a kanalait máshová, miután megalkudtunk. Kellett venni még feltétlenül egy I. emelet táblát, megerősítendő a koordinátákat a lépcsőn felérkezőben. Legjobban egy hatalmas réz nyomódúcnak örültem, eleinte sokallottam az árát, aztán kellőképpen lealkudtam, még úgy is sokallottam, aztán összevetve a kékfestő dúcokkal méretet, árakat, rájöttem, hogy mégiscsak hazacipelem.






2010. október 9., szombat

Petőfi Csarnok

Jó hideg volt éppen, vagyis igazi bolházós hangulat és idő. Elég nagy piac, sajátossága, hogy látogatóként is belépőjegyet kell fizetni, igaz bagatell összeg. Szerintem az évek alatt az ecseri kistesójává nőtte ki magát.Az árak budapestiek, vagyis pofátlanul drága minden és alkudni alig lehet, mintha attól, hogy fővárosi levegőt szív a nézelődő, megtelne a zsebe a különböző portékára való forintokkal. Könyveket vettünk csak, egy régi kedvencemet: Lawrence Durell Alexandriai négyesét potom áron. Ez volt az első hely, ahol két árus is volt, akik fémdobozokra specializálták magukat, valahogy nem volt vonzó sokat látni egy kupacban vágyaim tárgyából, közelebb érve még kevésbé tűntek vonzónak, horpadtak és rozsdásak voltak és mellette igen drágák. Egy másik helyen viszont kallódott kettő az asztalon, félve kérdeztem rá az árra, ami meglepően csekély volt, el is hoztam őket megammal.

2010. szeptember 12., vasárnap

Bécs, bolhapiac

Egészen pontosan Naschmarkt szélén, a Kettenbrückengasse metrómegálló és a Pilgramgasse közé eső szakaszon. Óriási kavalkád, elsőre úgy tűnik, bejárhatatlan. Némileg idegen, naná, hiszen másik náció, ráadásul a könyvek is külföldiül vannak, márpedig legkedvesebb zsákmányaim közé tartoznak bolhapiacokon a könyvek. Elképesztő mennyiségű ócska cipőt árulnak, míg itthon nagyjából kifényesítve, kisámfázva kínálják, ott ömlesztve egy kupacban, mocskosan, akár párját vesztve és ami még elképesztőbb, hogy vásárolják is őket.
Szerzemény egy óriásüveg.



Tetszetős gúnyája volt viszont a Stephan Kirchének. Pár éve is fel volt állványozva, de akkor csak simán elcsúfította Bécs belvárosát, most az a korszakalkotó ötlete támadt valakinek a város gazdái közül, hogy az állványokat olyan ponyvákkal takarták, amelyekre az épület elcsúfított részeit szitázták.



2010. augusztus 8., vasárnap

Boncasztalon

Egy kisfiú asztala a nagypapával. Elképesztő mennyiségű gomb, elképesztő mennyiségű kosszal és porral. Ahogy a padlásról lehozták, papírdobozokba és csomagtartóba be.
500 ft volt ez a fotó, tán valami orvosi egyetem folyosóján lóghatott valamikor. A kicsi sérült képkeret grátisz.





Jászai Mari kék bőrkötésben. 1936-os kiadás. Saját kézírással, igazán
élvezhető a stílusa, valószínűleg el is fogom olvasni, az autóban hazafelé már el is kezdtem (nem én vezettem).




Jó volna tudni mi lett az eredeti napló sorsa, ha kézírást tudtak mellékelni a könyvbe, akkor biztosan megvan valahol és nagy becsben tartják. No majd utánanézek.

Kecskemét

A kis komódot nevetségesen alacsony áron sikerült megvenni.

A tetején lévő üveg szintén onnan származik, a rajta lévő német írás szerint fürdőszobai, tán fésülködőasztalkára való szemetes lehet.







Bonbonos doboz lehetett valamikor (nem túl régen) ez a Brüsszelből származó dombornyomású fém doboz. Eredetileg varródoboznak vettem, egyelőre a kékfestődúcokat tartom benne, amik tán a legnagyobb kincseim innen.