A helyi bolhára változatlanul kijárunk minden vasárnap. Ma úgy alakult, hogy Győrbe mentünk, amit nem bántam meg, a szemem is jóllakott és kincsekre is bukkantunk.
Ebbe a táskába teljesen beleszerettem, hiába, a fémkeretes táskák a gyengéim, sajnos a réz bilétán nincs felirat, a bélésben sincs sem márkajelzés, sem egyéb korára utaló írás. Nagyon rossz állapotban van, fényképezéshez mégis pont jó lesz nekem, a bácsi asztalán találtam még ezt a könyvet, aminek igen megörültem. Olvastam már ettől az angol írótól az Örökség című könyvet, ami tetszett, más írását nem ismerem, ugyan itt elírták a nevét, mert akárhol rákerestem, Nevil Shuteként jegyzik, így dábljúval és két l-lel még nem láttam sehol, de ez remélem nem befolyásolja a regényt magát.
Aztán megtalált minket ez a falióra, aminek elég rossz volt a fogása, meg nehéz is, mivel fém, így kerítettem neki egy klassz bőr hátizsákot, amire már régen fájt a fogam, az előző Esprit hátizsákot 14 éve vettem az érdi bolhapiacon és sajnos már tönkrement :)
Fémdobozt már nagyon régen vettem, éppen most lett rá szükség aaa...hárdverek miatt, ahogy a kínaiak nevezik a fémkellékeket a különböző gyárak oldalain. Persze tele volt mindenfélével, nem is igazán ezt árulták, de ahányszor csak rákérdeztem, eddig minden alkalommal készségesen kipakolták belőle a holmit, most is így volt ez (annál is inkább, mivel már amúgyis készülődtek hazafelé), sőt, jóval kedvezőbb az ár ilyenkor, mintha magát a dobozt árulták volna.
Lettek ollók is, a nagyobbik NON PLUS ULTRA feliratos szerintem valami állat szőrének nyírására való, esetleg fodrászolló (végülis e kettő ugyanaz), a kicsi régebbi, tatabányai szerzemény, még van egy-kettő, de azokat hirtelen nem találta az objektív, ezért is kezdtem el őket gyűjteni, mert az én szemem sem ügyesebb a fényképezőgép lencséjénél, jó dolog az, hogy akárhová nyúlok, van ott kéznél egy olló.
A láncok szintén a helyi piacról valók, ezek kivételesen nem a szokásos bolhapiacról, hanem a helyi zöldségespiacról, ahová szombatonként járok ki gyümölcsért, zöldségért, húsért, savanyúságért, no meg persze annak a 15-20 árusnak a lelkes látogatójaként, akik itt is minibolhát varázsoltak a piac egyik szegletében. Csipkét is itt szoktam venni fillérekért egy nénikétől, szerintem az összes tatabányai foltvarró ezt teszi :)
A képeslapokat szintén a helyi bolhán szereztem, régi pénzek és képeslapok találhatók egy árusnál, aki mindig kedvesen rám mosolyog, az egyik fémdobozomat tőle vettem ugyanis, készségesen borította ki a pénzeit egy zacskóba, azóta lesem mindig, miben kínálja őket. Most semmi érdekességet nem találtam, megálltam hát kicsit nézegetni a képeslapokat és meglepő élmény volt elmerülni majd 60-80-90 sőt száz évnél régebbi írásokban, az a pár szó ugyan alig mond valamit, amit kapkodva felró az ember egy tömegével kapható személytelen fotó hátuljára, mégis, a cirkalmas írások, a dátumok, a megkopott városrészletek különös hangulatba kerítettek, hoztam ide is néhány fotót ezekből.
