Az utóbbi három hét

szerzeményi következnek, voltunk Győrben és itt Tatabányán is, de egyszerűen nem volt időm fotózni és írni, persze azért ha nem is írtam, jártuk szorgalmasan a bolhapiacokat.

A habüst a győri bolháról való, ideje nagy részében üresen szomorkodik, máskor kínálótálként funkcionál. 

Hasonló üvegtálat is régóta kerestem, ami éppen ebbe a réz talapzatba illik, eleinte kekszet raktunk bele, de valahogy hamar kifogyott belőle, pedig aggódtam, hogy tán valami csomagolt áru illenék bele, ami kevésbé porosodik, no de a keksznek ilyesmire nem volt ideje. 

Sokáig vívódtam, hogy a szőnyeget megmutassam-e, mert volt itt korábban olyan bejegyzés, hogy valakit még hazaviszek a bolháról, gondoltam a célzás tán magukra a bolhákra vonatkozott, aztán úgy döntöttem, bevállalós leszek, kéremszépen a szőnyeg mérete 240x340, a hátuljára ragasztott papír szerint 100% gyapjú és kettőezer pénzbe került. Magasnyomású hidegvizes mosóval azért kitisztítottuk, de a víz, ami kifolyt belőle átlátszó tiszta volt, persze azért nem ártott neki a kúra. 

Aztán gondoltam bemutatom egy-két korábbi szerzemény sorsát, íme a fogantyúk, amik a könyvszekrény részei lettek és amiből hasonlót sikerült múlt héten venni, ami igen praktikus, hiszen a könyvszekrény szeretne tovább terjeszkedni, a kis fekete fogantyú fa részét pedig csak csiszolni kell és máris fehérre festhető. 

Aztán voltak még nagyon régi csipkék, némelyik beteg, javításra szorul, de a horgolt csipkéknek nehezen tudok ellenállni. 

A könyveket most nem fotóztam, természetesen azok is jöttek haza néhányan, mint mindig.